Csak a szokásos:

Erről a jelenségről is annyit írtam már. Nem hiszem, hogy a vezetők nagy része azzal a szándékkal jön ki az utakra, hoyg most akkor tudatosan egy rakás szabálytalanságot csinálok! Egyszerűen az egyik hozza a másikat. Fölszalad az adrenalin, és lassan áll vissza a normál szintre. Az ezalatti beszűkült tudatállapot aztán még legalább egy baromságot általában kivált az emberből. Illusztrációként álljon itt az "egyszerű egyterűs" esti mutatványa:

... a jobbra kamyarodó/busz-sávból egyenesen haladni még belefér így is.

(Megj: a rendőr 9 sec.-nél látható pantomímjének magyarázata egy arany színű Shevi egy középkorú hölggyel, aki szépen előredöccen, amikor a rendőr szembe fordul vele. Láthatjátok, ahogy a rendőr kicsit oktatótan, széttárt karokkal előre lép.  Ilyenkor annyira sajnálom, hogy nincs halszem optika az iPhone-ban! Az sokkal érdekesebb jelenet volt, mint a megszokott buszsávhuszár jobbról.)

... és a fényben egy záróvonalas balkanyart. Íme:

Amikor ilyen történik a környezetemben, mindig az a szerencsétlen madridi hajléktalan jut eszembe, akit elgázoltak kéregetés közben. Az első, aki meglökte, nem állt meg. A második, aki alá esett, ugyancsak nem állt meg. A harmadik nem látta, min hajt át, csak érezte, de ő sem állt meg. Aztán még vagy öten, hatan nem álltak meg. A pirosra váltó lámpa kénysezrítette ki a forgalomban résztvevőktől, hogy végre megálljanak a 2x3 sávos úton ... és a szerencsétlen maradványait összeszedhessék az útról. Csak arra akarok utalni, hogy a közlekedésben a szokottnál is gyorsabban és hatékonyabban működik a tömegpszichózis, vagy másnéven a "csordaszellem". (Szerencsére az illusztrált helyzet csak egy egyszerű piros lámpán való áthajtás, ahol a lámpa maga már nem is látszik, mert kikerül a látómezőből, amikor már egy ideje sárga, és ami idő alatt nekem nem okoz gondot jelentősebb fékezés nélkül sem megállni. A mögöttem jövőknél vélhetően sokkal rosszab fék, amit csak tetéz az a sok slickes abroncs is. ... Vagy?