.. nyilván minél hamarabb célba akar érni az ember. De azért vannak talán határai az ilyetén buzgalomnak is. A kamera nem mutatja teljesen azt, amit én már a kanyarból figyelhettem: gyakorlatilag a középső sávból menekül ki, amikor az előttem haladó ráfordul a Könyves Kálmán körútra.

A helyszín a Kiskörút. Hatalmas a dugó. Az egy forgalmi sáv amúgy is megteszi a hatását, de ez most az az időszak, amikor kicsit odébb, a Nemzeti Múzeum előtt járdát építettek, így a Kálvin tér után sem nyílt lehetőség a haladásra. Az előttem araszoló Skodásnak elfogy a türelme, és lazán balra fordul - és itt még az sem mondható el, hogy "a záróvonalnak nincs pereme".

Ahogy kikerül a látóteremből észreveszek egy klasszikus módon parkoló terepjárót a jobb oldali járdán. Épp azon filózom, mennyi helyet hagyott a falig? ... És szerencsém van: egy mozgássérült a kerekesszékével demonstrálja számunkra, hogy bizony nem sokat!

Mész nyugodt tempóban hazafelé, aztán iyesmikre (is) kell odafigyelned a felüljárón:

P.s.: szeretnék megnyugtatni mindenkit: a babakocsiban nem volt baba. A két ember az út két oldalán összetartozott, és mindenféle lomot szállítottak.

Szemben a szép hosszú sort megelőzi a kanyarodósávban, majd pofátlanul beáll keresztbe a lámpánál elsőként álló ellé. Amikor elmentem mellettük, átnéztem a kocsiba. Nem fogjátok elhinni: két harminc év körüli, kopasz, gyűröttnyakú, túlbarnult smukktartó ült az autóban. Gondolom, nem erre számítottatok. .. Vagy?

Aztán egyszer majd fölkenődik valakire, s még föl is lesz háborodva.