Nem vagyok BMW rajongó, ezért emlékeim szerint BMW szalonban sem voltam még soha. Csak úgy az úton, meg lehet, hogy látom, és azt mondom, hogy egy nagy 'bömös' és kész. De most a parkolóban a köelében álltam meg egy ilyennek, így volt lehetőségem rácsodálkozni: EZ MEKKORA EGY DÖG?! A fotón le sem jön rendesen, micsoda hatalmas járgány. Szépnek szép, azt meg kell hagyni! Íme a 750-es:

Péntek délután a szokott útvonalamon mindenki normálisan közlekedett, de azért a buszsáv most sem maradt meg csak a buszoknak:

És hogy ne mindig csak negatívumokról legyen szó. Ugyancsak egy tegnapi, esti történés. Nem túl nagy, de azért jelentős forgalom az Október 23-a utcában. Kezdem megtanulni: ha haladni akarsz, a jobb szélső általában a legjobb megoldás. Előttem a Suzuki is így találja, de aztán észreveszem, hoyg valaki áll a szélsőben, ezért visszamegyek a középsőbe. A Suzuki vezetője egy picivel később tenné ugyanezt. Villantok, hogy jöjjön, ha akar, de nagyon lassítani nem szeretnék - és íme: nagyon nem is kell! Azonnal veszi a lapot, nagy gázzal elém ugrik, még arra is marad ideje, hogy megköszönje :-) - igaz utána már arra nem, hogy indexet használva kanyarodjon jobbra :-( Együtt él a forgalommal, halad, de indokolatlanul nem tart fel másokat, pedig itt lett volna esélye, hogy beragadjon a külsőben álló autó mögé. Jól vezet!

Kanyarodik! :-)

Ez nem egy nagy Merci. Annak idején még nem volt 'A' és 'B' osztály, így a sportkocsikon kívül méretét tekintve a legkisebb gyártott autója volt a cégnek, de nekem a Trabant-Dačia-Vitara-Cordoba evolúció után hatalmasnak tűnt, amikor először beleültem. Marha messze volt az orra, ellenben rettentő közel a kettese :-) A hármas szerepére pedig máig sem nagyon tudtam rájönni :-), és nem ment, hanem vonult. Az első megdöbbenés után sem a megbékélés, hanem a további rácsodálkozások jöttek. Ezek jelentős hányada az addig soha nem tapasztalt fordulékonysághoz kötődött. Megfordultam ott, ahol más 'Y'-ozott, 'Y'-oztam ott, ahol más ide-oda tolatgatott, vagy kísérletett sem tett, és befértem oda, ahova nálam kisebb autók sem kísérelték meg a parkolást. (Volt eset, hogy egy apuka megállt a kisfiával a járdán, és végignézte, ahogy - igaz sokadik hintázásra, de - beteszem a kocsit egy olyan helyre, hogy utána a két egymás mellé helyezett öklöm nem fért be sem elől, sem hátul a következő kocsi és az enyém közé. A végén megtapsolt a nyílt utcán a kiskölök meg úgy vigyorgott, mint a tejbetök.)

Csak ülsz a kocsiban, és hajózol a csillag után! Vagy álló helyzetben alászeded a kormányt, és 10-15 cm-t mozdul al az orra a hossztengelyével merőleges irányba, amire a csillag, mint egy célkereszt még rá is erősít. Csodás élmény, talán jobb se kell! (Persze csak autókról beszélek :-) )

Ide s tova 8 éve hajtom, tegnap mégis ismét rácsodálkoztam minderre. Ezt szeretném megosztani veletek. (Nem olyan necces a hely, mint a fent említett, de azért kellett vele dolgozni.) És igen, TUDOM, HOGY SZABÁLYTALAN A MENETIRÁNNYAL SZEMBEN PARKOLNI!

Hát, íme:

 És az eredmény:

Nem szándékosan, viszont stílusosan :-) a végére maradt a legjobb: