Hát a másodiknál nem tudom, hogy élőben mennyire látszott előre, hogy valami csoportos kikerülés lesz.

Ha igen, akkor - habár nem vagy a hibás abszolút - kicsit benne voltál, hogy így alakult.

Ha nem látszott, akkor oké.

Tény, hogy aludt, és le akartad lépni, tény, hogy a holtterébe kerültél pont ezért (?) váratlanul, tény, hogy nagyon kis nüansz végül is az egész és mindannyiunkat néha érnek ilyen apróbb veszélyek.

Nekem ilyenkor van egy fél másodperces fázis, amikor arra várok, hogy villanjon az indexe az előttem menőnek is. De hibáztam már nagyobbat is, amikor egy ilyen után a jobbról jövő gyalogost kerestem, és balról jött, de szerencsére megijedt.

@Audi Achtzig: Szia! B.U.É.K.!
Bár a kamera más szögből látta a dolgokat, de én sem láttam, hogy miért lassult be. Már korábban is kicsit tétova volt, ezért gondoltam, hogy talán még mindig nem találta meg a "helyét": inkább elhagyom. Ezzel együtt lehettem volna óvatosabb is, mert utólag visszanézve azért az is benne volt a pakliban, ami végül is történt.
Soha ne hibázzak nagyobbat - és ő sem! Az indexét sem néztem már, de a szemem sarkából végig figyeltem, ezért is nem csattantunk végül, hiszen ő tényleg nem látott.
Ahogy halad előre az idő, egyre inkább erősödik a hitem, hogy a hosszú és egészséges élethez rengeteg szerencse kell. (Nem pont e klip apropóján, hiszen ez azért távolról sem volt annyira veszélyes, hanem csak úgy, általánosságban ez az érzésem.) Idővel szaporodnak, gyűlnek azok a kis apró történések, amikre visszagondolva azt látod, hogy "de nagy mázli volt". Egy ideig magabiztosan mondogatod magadnak, hogy nem is mázli az, hanem te voltál előre látó, meg hogy ösztönösen hárítottad a bajt, de eljön az az idő, amikor már magad sem hiszed, hogy ezzel mindent megmagyarázhatsz. Ez is az öregedés egyik jele :-)
(Huhh! De filozófikus hangulatban kezdem az újévet! :-))
No, üdv mégegyszer!
Qkac