2010.07.08. 08:38
Elmélkedés sávokról
Néhány klipp arról, hogy hogyan lehet közlekedni a szélső sávban Budapesten. Az első pont azt mutatja be, miért nem szeretjük ezt választani: az autósok egy része flegma, figyelmetlen - legalább is a másikra nem figyelő -, ami sok nehézséget okoz. Itt azt látjuk, hogy az elöttem álló Audi vezetője elmulasztja az indexelést. Ha jelzett volna, nem állok be mögé - korábban abban bíztam, hogy a két kocsi közül ő fog gyorsabban elindulni a lámpánál, ezért célszerűbb mögé sorolni -, így viszont kissé bentragadtam. Utána viszont megnyílik a sáv, és csodásan lehet haladni:
... egészen addig, amíg pár szabálytalanul parkoló autós le nem blokkolja a sávot:
Aztán újra a szabadság a Moszkva téri lámpáig, miközben bent, a belsőben lassan sorjáznak a többiek. Indok nincs: közel-távol nem lesz balra fordulási lehetőség, amire készülni kellene.
Hasonlót tapasztalok gyakorta a Bartók Béla úton is. A félelem itt is érthető: nem ritkán fordul elő, hogy a szélső sávot rakodásra használják - blokkolva ezzel annak forgalmát -, de amikor szerencsénk van, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a 'jómunkásemberek' kicsit szabálytisztelőbbek, rögtön lehet haladni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
George Jung 2010.07.11. 11:03:46
Ez a poszt sajnos nagyon-nagyon igaz.
Ugyanilyen a Bocskai és a Soroksári is.
A legdurvább a klippek közül a Tűzoltó. Elvileg tud vezetni (nem kicsit), és a belsőben tobzódik. Soha nem fogom tudni megérteni.