A mai reggel jól kezdődik. Békésen, jó tempóban lehet autózni a szokott útvonalamon. A Tétényi-Bartók sarkon az index használatát mellőző VW előttem egy kis anyagot látszik biztosítani a bloghoz, aztán nem is ezért teszem fel, hanem ahogy utána vezet:

A Hamzsabégire történő befordulásnál még érdekesen értelmezi az irányjelző szerepét a kanyarodás előrejelzésében, de utána végig nagyon pozitív benyomást kelt. Jó tempóban, de végig a megengedett sebességhatáron autózik, Amikor a szemközt parkoló busz miatt a szembejövők beszorulnának, előzékenyen lehúzódik, hogy elférjenek. Az ajnácskő utcai csomópontban nem előzi meg a buszokat a forgalom elől elzárt területen, hogy beállhasson a második balra forduló sávba - ez azért nem annyira szokványos dolog: mutattam már rá ellenpéldát korábban -, és ezt követően is szépen, jobbra tartva közlekedik. Látja és érzi a forgalmat maga körül. Ha mindenki így vezetne, biztosan kevesebb baleset lenne az utakon.

És a végén, a Budaörsi útra kanyarodáskor ott a Samara (?). Mindegy is, hogy azért fékez, hogy betartsa az ott előírt 50-et - amit ugyancsak nem nagyon szoktak figyelembe venni: kaszálnak is a rendőrök rendesen időnként -, vagy azért, hogy beengedje az akkor még nem is indexelő mellé kanyarodót. A lényeg az, hogy nem ideges, szabálykövető, előzékeny.

Örül a lelkem.

Most viszont irány a Műegyetem rakpart  a szokásos reggeli mega-dugóban. Szerintem lesz mit közzétennem, mire visszaérek.

Íme, a tegnap készült kis videó. A motorosnak jobbulást! Remélem túlélte. Kár azért a gyönyörű gépért!

A végéhez csak annyit: nem lehetett beforgatni a kamerát, de déli irányban a gyáli csomópontig állt a sor, tehát nem csak a 'nullás' volt gázos aznap. Az északi - Pest felőli - sor nagyjából látszik.

Szinte percre pontosan két órát töltöttem az M0 autóút M7-M5 közötti szakaszán. Lett volna jobb dolgom is!

Tudom, hogy az utóbbi napok, hetek kedvenc témája volt a különböző autós blogokon, de akkor is ...

Arra kellett egyébként rájönnöm, hogy ezeket a szitukat csak elmondani könnyű, videón bemutatni sokkal nehezebb hatásosan. Ha csak ézed, nem érzed át a tögymörgést, meg az egész kényszerű helyzetet. Azért teszek rá egy két három kísérletet.

Egy délután, egy útvonal (mi több: ugyanazon etap), ugyanaz a sz@r idő ... és még két hasonlóság, amit el kell hinnetek, mert dokumentálni nem tudom:

1. mindhárom esteben - bár ez nem látszik a klippeken, mert már mögém kerülnek addigra - csak akkor húzódtak le a delikvensek, amikor le kellett kanyarodniuk a 'nullás'-ról,
2. sebességünk egyik esetben sem éri el nemhogy a 80, de még a 70 km/h-t sem (az első esetben konkréten nem egyszer mentünk 60 alatt!). És talán ez a legbosszantóbb az egészben.

Az úr itt előttem, mellettem majd újra előttem egy picit sem gondolkozik előre, hogy merre is akar majd menni pár méter megtétele után. Határozatlanságát erőszakossággal leplezi, amikor utóbb index nélkül - és bár nem igazán érződik, de elég jól begyorsulva - húz be az amúgy éppen gyorsuló autóm elé: