Nagyjából ez járhat az alábbi videó főszereplőjének fejében. Nem sokat tököl. Megérkezik mögém, majd lassítás nélkül végigelőzi a sort - szemben a(z éppen szünetelő) forgalommal. Az ilyenkor szokásos gyakorlat, hogy a sor elején levőben kialakul egy kóros vérnyomásérték - nagyjából úgy 180/120 - , amikor hősünk mellé érkezik, és elindul az "ereszd el a hajamat":

- Elém ugyan nem fogsz bejönni!

- Na, fogadjunk?

És ilyenkor aztán ketten fordulnak olyan szituációban, ahol egynek sem könnyű - hiszen eddig ezért állt a sor.

Ilyenkor szeretek harmadik, negyedik lenni a sorban. A huzakodás engem már nem érint és nem veszélyeztet, ugyanakkor közelről látom a lila fejeket! :-) Most ebből kimaradtam, de elkézelni majdnem olyan szórakoztató volt.

Szóval elsőre ez nem olyan vészes dolog, sőt: a videón látható viselkedés a megszokott gyakorlat itt. Csakhogy: van két jobbra forduló sáv egy olyan útra, ahol három sáv fogad. Melyikbe kell kanyarodni? A két külsőbe. Ezért nekem most eléggé meg kellett küzdenem. Annyira, hogy ezzel kicsit föl is bosszantottam a bömi vezetőjét: úgy esett bele a pedálba, hoyg majd kiszakadt a padlólemez. Ezt csak azért nem bántam, mert nekem viszont végül is a szélső sáv kellett:

Ezúttal a csepeli Szabadkikötő úton versenyeznek.

Naponta járok ezen az útvonalon, ezért - és más forrásból is - tudom, hogy itt, az Ecseri út fölött vezet el az egyik strater folyosó. A nyugati irányba fölsszálló gépek a Határ út magasságában fordulnak Délnek, és az Ecseri út vonalában emelkednek. Mondom: EMELKEDNEK! Ennek a gépnek ez vagy nem jött össze, vagy nagyon alacsony szögű pályát kapott. Az mindenesetre tény, hogy meglepően alacsonya úszott be a látómezőnkben, s hozá igen hangos is volt, így nem én voltam az egyetlen, aki a szélvédőre tapadva bámulta, hogy "most ez vajon fönt marad?"

... a szerencsésebb fajtából: jobbra.