Qkac 2010.07.08. 08:38

Elmélkedés sávokról

Néhány klipp arról, hogy hogyan lehet közlekedni a szélső sávban Budapesten. Az első pont azt mutatja be, miért nem szeretjük ezt választani: az autósok egy része flegma, figyelmetlen - legalább is a másikra nem figyelő -, ami sok nehézséget okoz. Itt azt látjuk, hogy az elöttem álló Audi vezetője elmulasztja az indexelést. Ha jelzett volna, nem állok be mögé - korábban abban bíztam, hogy a két kocsi közül ő fog gyorsabban elindulni a lámpánál, ezért célszerűbb mögé sorolni -, így viszont kissé bentragadtam. Utána viszont megnyílik a sáv, és csodásan lehet haladni: 

... egészen addig, amíg pár szabálytalanul parkoló autós le nem blokkolja a sávot:

 

Aztán újra a szabadság a Moszkva téri lámpáig, miközben bent, a belsőben lassan sorjáznak a többiek. Indok nincs: közel-távol nem lesz balra fordulási lehetőség, amire készülni kellene. 

Hasonlót tapasztalok gyakorta a Bartók Béla úton is. A félelem itt is érthető: nem ritkán fordul elő, hogy a szélső sávot rakodásra használják - blokkolva ezzel annak forgalmát -, de amikor szerencsénk van, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a 'jómunkásemberek' kicsit szabálytisztelőbbek, rögtön lehet haladni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://urvezeto.blog.hu/api/trackback/id/tr342137774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

George Jung 2010.07.11. 11:03:46

Hát igen...
Ez a poszt sajnos nagyon-nagyon igaz.
Ugyanilyen a Bocskai és a Soroksári is.
A legdurvább a klippek közül a Tűzoltó. Elvileg tud vezetni (nem kicsit), és a belsőben tobzódik. Soha nem fogom tudni megérteni.